Psalms 32

És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, sőt tágas térre állatod lábaimat. ^a1Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem. ^b 2Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban múlnak éveim; bűnöm miatt roskadoz erőm, és kiasznak csontjaim. 3Temérdek üldözőm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerőseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tőlem. 4Töröltettem, akár a halott, az emlékezetből; olyanná lettem, mint az elroshadt edény. 5Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelől, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet. 6De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem. ^c 7Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől. ^d 8Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból. ^e 9Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg és pusztuljanak a Seolba. ^f 10A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerően szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel. ^g 11Mily bőséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félőknek, és megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai előtt. ^h